"Öcsöd múltjának meghatározós eseményei, személyei"

Öcsöd

Öcsöd a Váradi regestrumban már mint falu szerepel 1217-ben. Ezt az első települést valószínűleg a tatárjárás pusztította el. 1421-ben Zsigmond király Öcsöd-pusztát a Neczpáliaknak és a velük rokonságban álló Bethleneknek adományozta.

A Neczpáli család kihalásával Öcsöd egyedül a Bethleneké lett. A puszta újból benépesült, egy 1555-ös összeírás már adózó községként említi. Ezt a második falut a török háborúk pusztították el és a 17. századelejéig csupán romokat jelent.

Amikor Öcsöd a Rédeyeké lett, harmadszor települt újra a falu 1612-től. Az új lakosság Heves, illetve Békés vármegyei, akikhez Abaúj vármegyéből felsődobszai reformátusok csatlakoztak. Ez a falu a Rákóczi-szabadságharc alatt újra elpusztult, majd a szatmári béke után újratelepült a környékbe szétszóródottakból. 1715-ben a szegedi királyi kamarától védlevelet is szereztek.

A Körös az akkori közlekedési lehetőségek közül kedvező szállítási lehetőséget, míg a relatíve magas terepszint az árvizek elleni védettséget, és kedvező átkelési lehetőséget biztosított a Körösön.

A Körös szabályozása a települést folyópart nélkülivé tette, s a környék is árvízmentessé vált, az új közlekedési lehetőség, a vasút elkerülte a községet. Ezek összességében hátrányosan hatottak a település fejlődésére.

1950-ben az addig Békés vármegyéhez tartozó települést Szolnok megyéhez csatolták át.

Öcsöd határa bővelkedik honfoglalás- és Árpád-kori lelőhelyekben, hiszen területén öt középkori falu is létezett a 16. század végéig. Az ármentesítő és vízszabályozó munkák következtében megnövekedett szántóterületen jelentős tanyásodás indult meg a 19. században. A település egész történetében a mezőgazdaság meghatározó. Népessége a századforduló óta apad, de különösen erős a csökkenés az 1970-es évek vége óta.

Kiemelt épületei közül műemléki országos védettséget élvez az 1784-ben épített református templom. Helyi védettséget élvez a József Attila Múzeum épülete, valamint a zsidó temető. A gyermek József Attilakét esztendőt töltött a községben. Védettség alá vonták a lelkészi hivatalt, a községháza épületét, valamint a település belső területét, amely még őrzi a régi település "zugos" voltát, a halászfalut.

A település címeréről

1998. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között az öcsödi Református Templomban avatták fel Öcsöd címerét a nagyszámú közönség előtt Molnár Bálint az akkori polgármester úr tartott beszédet, majd Hegyesi Hudik Margit énekművész, Kalmár Gyula zongoraművész és Szabó András előadóművész műsora emelte az ünnepség színvonalát.

A Község címere álló, csücskös tapló reneszánsz pajzs, melynek kék mezeje zöld udvarából aranyos törzsű, terebélyes zöld lombozatú fa emelkedik, jobbra hajló, balra tőle balra hajló kalászba szökent arany búzakalásszal. A fa két oldalán egymással szembefordulva egy egy veres lábú és csőrű túzok berzenkedik, felemelt csőrükben aranygyűrűt tartanak. A pajzs felső élén szembe forduló, természetes színű, aranyos rostélyú és vörös bélésű tornasisak helyezkedik el, nyakában arany szalagon arany medál, felette zafírral, rubinnal és smaragdalt ékesített, arany leveles korona (három levél között két gyönggyel) díszlik.

A vízi élet

Öcsöd községnek legalább olyan lehetősége volt, mint a legjobb adottságú helyeknek. Öcsödnek sok jó fekvésű holtága van és még nem is említettem a legjobbat, a Köröst. Nyáron felejthetetlen Szigeti Gyuri bácsi vezetésével-aki mellesleg testnevelő tanár volt. A kort megelőzve Öcsödön volt az első ketrec az úszni nem tudó gyerekeknek. Mellette két fejcsurgó és szervezett úszóoktatás, valamint öltöző és kerékpár tároló. Mörtell Géza és Komlós Béla voltak a technikai személyzet és Szigeti Gyuri bácsi az úszómester.

Horváth Géza bácsi télen korcsolyázni tanította a gyerekeket. A fiatalok nevelése szempontjából, de a felnőttek kulturális szabadidő eltöltése szempontjából is hasznos időtöltés volt.

A kötélgyártó

Roskó Károly kötélgyártó és hálókészítő mesternek (Öcsöd, Kossuth u.35.) már a dédnagyapjának a nagyapja is kötélgyártó volt Kunszentmártonban.

-Még iskolába sem járt, de már tekerte a fonógépet-emlékezett a mindig jókedvű mester. Ámbár optimizmusát, a jövőbe vetett hitét neki is csak a magyar ember legendás szívósága, kitartása, adta hiszen az üzleti élet (1992-ben) a kötélgyártónak sem kedvez. Amíg régebben egy-egy tsz vagy állami gazdaság negyedévenként ötszáz-hatszáz marhakötelet is elvitt. Ez a szám lecsökkent közel 50-re.

Roskó Károly szerint műanyagból könnyebb kötelet fonni, de a hagyományos kenderkötél mégiscsak jobb. Az unoka is erősen érdeklődik a nagyapa mestersége iránt, ha szüleivel hazalátogatnak Szarvasról.

A piac-és vásártartás rendjéről /1993. július/

Önkormányzat rendelete szerint a vásártartás rendje: a vásárt a község délnyugati irányban a 44-es számú főközlekedési útról délre a 407-es hrsz-ú területen lehetett tartani.

A vásár ideje: március második vasárnapja,

Június harmadik vasárnapja,

Szeptember harmadik vasárnapja.

A piactartás rendje:/1993. július/

Önkormányzat rendelete szerint a piac rendje: a piacot a község belterületén, a Juhász Béni út folytatásában, a Bajcsy-Zsilinszky út és Vörösmarty utak közötti 1700/1 hrsz-ú területen lehetett tartani.

Piac ideje: minden héten, kedden, pénteken és vasárnap volt.

1944. október elején az öcsödi hidat is felrobbantották

Nem kis gondot jelentett a felrobbantott öcsödi híd újjáépítése. Az 1944 őszén állított szovjet hadihidat 1945 őszén ideiglenes fahíd váltotta fel, azt azonban a jégzajlás elvitte, így 1947 nyarától komppal bonyolították le a forgalmat. 84 1949 tavaszától ismét megindult a Hármas-Körösön a hajójárat.

Az addig használt révhajó helyett az 1875. május 30-i képviselőtestületi közgyűlés határozta el végleg az állandó fahíd felépítését Öcsödön. A benyújtott ajánlatok közül Serkedi Sándor szarvasi építőmester 9998 forint összegű ajánlatát fogadták el. A költség viselésére az öcsödi lakosságot a földtulajdon arányában megterhelték, viszonzásul a helybeliek a hidat vámmentesen használhatták. A híd vámszedést 2000 forintért kívánták bérbeadni, ez nehezen sikerült. A község bevételei szempontjából a hídvám igen lényeges volt. Ettől indíttatva az 1876. november 19-i közgyűlésen elhatározták, hogy a híd forgalmának fellendítésére is a község országos vásárok tartására kér engedélyt. Előfeltételként a vásártér céljára egyedül alkalmas petősemjéki részen 50 holdnyi terület megszerzését tartották szükségesnek. A földterület ekkor Wodianer Albert tőkés vállalkozó és nagybirtokos tulajdona volt, a vele történt egyezkedés alapján kellett volna megszerezni. Ez nem sikerült.

A Hárma-Körösön 1895-96-ban emeltek Öcsödnél először tartós hidat elődeink. Az akkori, faboltozatú hidat 1935-ben átépítették, teherbírását 20 tonnára bővítették. Az öcsödi híd 1944-ben vált a háború áldozatává, a németek felrobbantották a folyómeder feletti részt. Csak 1951-ben épült ujjá. Azóta kisebb-nagyobb javításokkal bírta.

1885. január 25. Határozat az új községháza felépítéséről

Az 1885. június 18-i képviselőtestületi ülés a kiküldött bizottság javaslatát elfogadva ki mondotta, hogy az új községházát "a Pecz Jánosné házának nyugati vége és a sarokbolt helyiség közti vonalra, vagyis a községház udvar éjszaki vonalára s egyenes alakban" kell felépíteni, teljes egészében téglából és cserépfedéllel ellátva. Egyúttal felkérték Dezső Antal építőmestert, egyben képviselőtestületi tagot, hogy a tervrajzot és a részletes költségvetést készítse el. Az 1885. augusztus 9-i ülés 19:9 arányban 91 elfogadta a tervet és a költségvetést, elhatározta ötezer forint kölcsön felvételét és a hídvámbevételnek az építkezés céljaira fordítását. A megyei közgyűlés a tervet nem hagyta jóvá, a miatt új tervet kellett csinálni. Végül 1887-ben készült el az épület, tizenkétezer forintért, Mátrai Lajos kőműves mester munkájaként. 

Felavatása hónapokig húzódott, végül 1888 tavaszán zajlott le. Az időhúzás oka az volt, hogy először népünnepély formájában akarta felavatni a képviselőtestület, a nép számára tíz akó bor ingyenes kiosztásával. Az esetleges rendzavarásra hivatkozva ezt a határozatot módosították: csak a meghívottak zártabb ünnepélye és közebédje legyen. Ehhez egy hízott vágómarhát és tizenegy akó bort (tíz akó jóminőségű kerti bort és egy hektó hegyi bort) szereztek be. Gondoskodtak egy "vidéki jól rendezett zenekar" meghívásáról is. Az új községháza a település haladásának jelképe lett. Karbantartott állapotban, patinás középületként ma a helyi tanács székháza. Itt említjük meg a község hosszabb ideig szolgáló, érdemeket szerzett főjegyzőit: 1865 1899 között Győry Imrét, aki Szarvason érettségizett, évekig orvostanhallgató volt, majd Gyomán jegyzőgyakornok lett, onnan hívták Öcsödre. 1913—1929 között Golián Lajos volt a főjegyző. Utóda Molnár Béla volt, aki 1919—1922-ben jegyzője volt Öcsödnek, azután Tiszafüred főjegyzője lett, s onnan került vissza. 1929—1948 között viselte az öcsödi főjegyzői hivatalt.

1910—1912 József Attila

Öcsödön, 1937 tavaszán írt önéletrajzában a költő így emlékezik az Öcsödön töltött gyermekévekre:

"1905-ben születtem, Budapesten, görög-keleti vallású vagyok. Apám — József Áron — három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már akkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek, — disznó pásztorkodtam. Hét esztendős koromban anyám — néhai Pőcze Borbála — visszahozott Budapestre s beíratott az elemi iskola II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig s én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élmény vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják."

 Fiatalabb nővérével, Etussal együtt került Öcsödre. Egy ugyancsak 1937- ben kelt írásában (Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben) írja még: "Öcsödön rossz volt. Kellett volna két kis ló, kis eke, kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, kis búza — minden arányosan hozzám, mint ahogy minden arányos volt a nevelőapámhoz." A helyi hagyományok egyik első felderítésére 1955-ben Kisfaludi Sándor, a szolnoki Megyei Könyvtár akkori igazgatója vállalkozott. A Jászkunság 1955. évfolyamában "József Attila nyomában Öcsödön" című cikkében többek között az alábbiakat olvashatjuk: "Öcsöd, Arany János-utca 5. Kis fehérre meszelt ház. Vaksi ablaka a rétre, és a mögötte húzódó szántóföldekre bámul. Mert az Arany János-utca tulajdonképpen nem is utca, hanem sor a község keleti szélén. A régi léckerítésen át szűk udvarra látni. Az ajtótól balra, közvetlenül a kerítés mellett félig beomlott kút, talán nem is használják. A pitvaron át földes szobába jutunk. Berendezése egyszerű: a bútorok nem tíz- és húszévesek. A falon nagyméretű olajnyomat az aradi tizenhárom vértanú-tábornok képével; az előtérben Damjanich délceg alakja lóháton. A ház végéhez ragasztva nagyobbfajta ólnak beillő istálló. Valamikor — állítólag — három ló is állott benne. A ház ilyenformán semmiben sem különbözik ezer és ezer más falusi házikótól, egy idő óta mégis többen és többen térnek be udvarára, sőt 1955. április 10. óta bizonyosan minden arra menő megáll egy pillanatra a kerítés mellett: elolvassa az emléktábla felírását, mely azt hirdeti, hogy ebben a házikóban töltötte keserves gyermekségének három szomorú évét József Attila, a magyar proletariátus mindmáig legnagyobb költője. A falusi kis házban Gombai Ferenc lakott családjával. Nem tartozott a módosabb gazdák közé; hat holdat bérelt, és azt művelte. A gyerekek egymásután elkerültek a háztól: 1906-ban férjhez ment a lány is. Egyedül maradt a két szülő, és ekkor ötlött fel a gondolat, hogy menhelyi gyereket kellene vállalni. így került Öcsödre József Attila és Etus nővére. Emlékeznek az egykori Gombai-házban a kis menhelyi gyerekre. Hogyne emlékeznének! Persze arra emlékeznek, hogy az istállóban nem is lehetett annyi hely, melyen akár gyermeknek való hálóhelyet lehetett volna berendezni. Ellenben megmutatták a szoba földes padozatába építve, az ágy alatt azt a két lécet, melyen egy fiókszerűséget lehetett ki-behúzogatni. Ebben a "fiókban" vetettek volna puha, melegágyat a kis József Attilának. Arra is emlékeznek, hogy a költő 21 éves korában levelet írt nevelőszüleinek, mely Gajdosné fogalmazásában körülbelül így hangzott: "Kedves nevelőszüleim! Nagyon köszönöm, hogy annak idején annyit hajtottak a tanulásra, mert — íme — író lettem, csak az a baj, hogy nem veszik át a verseimet." A levelet sokszor megsiratták, csak éppen nem őrizték meg, és most sehol nem találják. Emlékeznek, de ez az emlékezés már nem jutott el odáig, hogy legalább egy fényképet őriznének a költőről. Hogy a gazda kegyetlenül meg-megverte a kis árvát, — ez bizony rágalom, mert az öreg Gombai nagyon jólelkű ember volt... Maga József Attila megírta, életrajzírói is megemlítik, hogy öcsödi évei alatt a falusi szegény gyermekek életét élte. Néhányan emlékeznek még a községben rá, hogy játszottak együtt a réten, vagy a "ligetben", hogy őrizték együtt a disznót. Ennél több azonban nem igen került elő.

 Felkerestük néhány ma is ott élő volt osztálytársát, — vannak még vagy 15-en — akikkel az elemi iskola I. osztályába járt, de ki emlékeznék vissza 44 év távlatából a 3237. számú menhelyi gyerekre, aki semmiben sem különbözött még akkor a Váncsodi iskolába — az iskolai anyakönyv tanúsága szerint — szép számmal járó lelenctársaitól.- Páczai Mihály tanító úr nem él már, de az anyakönyv megvan, és nem egy érdekes adalékkal szolgál. Az első sor rögtön meghökkenti az olvasót. Különös játéka a véletlennek —, önkénytelenül a "nomen est ómen" jut eszünkbe — hogy ez az első sor csupán ezen az egy oldalon, nyomdai hiba miatt, így hangzik: "A tanító(!) neve: József Attila". A nyomdász nem tudhatta, hogy csak egyetlen hibát követett el: kissé korán adta ezt a megtisztelő címet József Attilának . .. A mulasztás rovatai üresek ugyan, de az érdemjegyek évközi alakulása mégis arra utal, hogy József Jolánnak volt igaza, amikor azt írja, Attilát alig-alig engedték el az iskolába. Nyilván ezt bizonyítja a szorgalom karácsonyi l-es jegyének romlása, valamint az, hogy Attila számtanból nem mutatott fel valami jó eredményt. A "folyékony olvasás"-ból azonban — a bizonyítvány szerint is — nem tartozhatott a rossz tanulók közé. Ebben nagy része van az emlékezetes kalendáriumnak, melyet Attila még Budapestre visszatérve is betéve tudott. A Gombai-család emlékezete szerint a kalendáriumból analfabéta nevelőszülőinek kellett felolvasnia. A könyv bő részleteket tartal105 mázott két Verne-regényből, a Sándor Mátyásból és a Strogoíf Mihályból. Ezek voltak hát a költő első olvasmányai... Az elemi iskola I. osztályának elvégzése után, 1912-ben a Mama a két gyereket hazavitte Budapestre. Legjobb tudásunk szerint József Attila azóta nem is járt Öcsödön, de az ott szerzett élmények nyilván kitörölhetetlen nyomot hagytak lelkében. Idézik ugyan egy-két versét, egy-két sorát, de soha nem tudjuk kideríteni, hány keserű szó, hány elkeseredett mondat született — öntudatlanul is — az öcsödi évek hatására, az öcsödi emlékek eredményeképpen. 

A költő születésének 50. évfordulója felébresztette a községet: április 10-én minden épkézláb ember ott tolongott a két emléktábla leleplezésekor, a József Attiláról elnevezett kultúrotthon kicsinek bizonyult annak az irodalmi estnek megrendezésére, mellyel Öcsöd a költő emlékének áldozott. Ma már számtalan jel mutatja, hogy a község "felfedezi" az egykori menhelyi gyereket: összejöttek a volt osztálytársak, a község könyvtárosa nagyobb mennyiségű József Attila-kötetet kér, mert mindenki verseit akarja olvasni. Öcsöd ma már büszke rá, hogy abban a földszintes kis iskolában ismerte meg a betűt a magyar nép egyik legnagyobb költője. Itt vetette papírra az első szavakat, az első mondatokat. Rövid életében fegyvert kovácsolt belőlük; fegyvert az elnyomottak védelmére, az elnyomók ellen". Egy huszonöt évveí későbbi, értékes tudósítás így szól. "Gombaiék háza a faluszélen, a Váncsod nevű részen, a Szarvasra vezető országúthoz közel, egy arra merőleges dűlőút mellett feküdt, akkor Újsor utca (ma Arany János utca) 5. sz. alatt." így írja le Szabolcsi Miklós Fiatal életek indulója című könyvében, 1963-ban, azt a helyet, ahová az ötéves József Attila lelencgyerekként érkezett testvérével, Etával 1910. március 21-én. (Bár egyesek ma is tudni vélik a faluban, hogy előbb abba az utcába vitték, amely jelenleg is a költő nevét viseli.) Sajnos, ma hiába keresné bárki ezt a Gombai házat. A környék úgy ahogy, megőrizte régi arculatát, de a házacskát, amelyben két évig Attila lakott, s amelyet a falu lakói később, az ötvenes években, emléktáblával is megjelöltek, 1972-ben a tulajdonosa lebontotta, s most helyén új, sátoros tetejű épület áll. Szerencsére néhány élő tanúja és néhány tárgyi emléke még létezik a községben Attila öcsödi tartózkodásának. Mindenekelőtt ugyanúgy áll a régi iskola, ahogy hajdanán, amelyben József Attila az 1911—1912-es tanévben elemi iskolai tanulmányait megkezdte. Jókora terem, kissé rideg, széles udvarral, tanítói lakás mellette, s a falán most már emléktábla. Homlokzatával a II. Rákóczi Ferenc utcára néz. Néhány házzal errébb, a község központja felé alacsony kis házban él Pápai Antal bácsi, aki bár több mint hetvenöt éves, ahogy most József Attila lenne, a hetvenhatodikat tapossa, egy évet "szalajtott", de mégis osztálytársa volt Attilának. S ma is emlékszik a dacos iskolatársra, "aki nem nagyon kedvelte az iskolai tudományokat, de már akkor is szeretett apró papírcsíkokra firkálgatni, amit nem szívesen mutatott meg senkinek. Páczai Mihály tanító úrnak is többször meggyűlt vele ezért a baja . . ."A negyvenhármas létszámú osztályba járó négy menhelyi gyerek közül egy volt a Gombai Ferencéknél levő József Attila. Az első osztályról készült iskolai anyakönyv is híven őrzi az öcsödi tartózkodás idejét. (Eredetije a Szolnok Megyei Levéltárban.) Benne a 3237-es számú menhelyi gyerek előmeneteli jegyei, amelyekből kiol106 vasható, hogy a kis József Attila feltűnő visszaesése év végére a rendszertelen iskolába járással függ össze, az idegen környezet szorongató hatásával. Az egykori osztálytársakról pedig egy későbbi amatőrfotó beszél, amelyet az öcsödi falumúzeumban őriznek, néhány más emlékkel egyetemben. József Attila öcsödi tartózkodása 1912. június 19-én ért véget, amikor végre érte jött a Mama, és gyermekeit magához vette. A Tiszazugban a költő tiszteletének élő hagyományai alakultak ki, az Öcsöddel szomszédos Kunszentmárton József Attiláról elnevezett gimnáziumában rendszeresen szavalóversenyeket tartanak, 1964-ben bronzból szobrot állítottak a gimnázium elé, Csontos László munkája. Avatásán Szabó Gyula színművész, a község szülötte mondta el a proletár költő versét.... 

Az öcsödi évek életre kiható nyomokat hagytak József Attilában, s versekben is "megjelentek": Levegőt!, Medáliák. (Kőhídi Imre: József Attila Öcsödön. Jászkunság, 1980. 1—2. sz. 81—83. p.

Tóth József

(1902. március 10. Gádoros - 1971. december 2.): tanító, iskolaigazgató

Gádoroson született, Szentesen gimnáziumot, Kiskunfélegyházán tanítóképzőt végzett. Diplomája megszerzése után Öcsödre került tanítónak. Volt leventeoktató, a Munkásdalárda vezetője, népművelési előadások előadója. 1928-tól többször volt a helyi iskola igazgatója, 1958 – 1963 között a Művelődési Ház igazgatója. 1964-ig tanított.

Felesége: Tóth Józsefné szül. Doszlop Nagy Jusztina (1887. október 8. Szentes - 1977. április 21.): óvónő. 1908-ban Hódmezővásárhelyen diplomázott. 1908-tól több mint 40 évig volt óvónője településünknek.

A Tóth házaspár lakóházukat Idősek Otthona céljaira ajánlotta fel. Az intézmény 2005-től felvette az adományozó, Tóth József nevét.

Dr. Papp András

(1897. június 27. - 1966. február 8.): községi orvos

Szülei egyszerű emberek voltak. A hatgyermekes család zöldség – és gyümölcstermesztésből élt. Már a helyi elemi iskolában felfigyelt Páczai Mihály tanító úr a tehetséges kisgyermekre, és javasolta további taníttatását. Végül a tantestület hathatós közbenjárására a Szarvasi Gimnáziumba, majd a budapesti orvosi egyetemre került, ahol szülőfaluja támogatta ösztöndíjjal tanulmányait.1924-ben diplomázott: tanársegédi állással kínálták az orvosi egyetemen, de nem fogadta el, hanem visszatért Öcsödre, ahol 1925. július 1-től magánorvos, 1928-tól községi, ügyvezető orvos lett. Az OTI körzeti orvosa, a községi egészségvédelmi szolgálat vezetője. Dr. Baky Endre mellett nagy szerepe volt a járványos betegségek visszaszorításában. Kezdeményezésére bevezették településünkön az egészségügyi rendőr intézményét. Gondja volt közegészségügyi szempontból a tiszta, és jó minőségű ivóvíz szolgáltatásáért. Élénk közéleti tevékenységet fejtett ki: a községi képviselő-testület és számos egyesület tagja (pl. Levente Egyesület), 1933-tól a Polgári Kaszinó elnöke. Egykori házát és rendelőjét a községi tanács megvásárolta.

A ház falán 2012 óta emléktáblával tisztelgünk munkássága előtt.

1945. márciusában B-24-es repülőgép zuhant le 

 A repülő a falu keleti széle felett körözött és ejtőernyősök ugrottak ki belőle. A gép egyre lejjebb ereszkedett, és végül a földnek csapódott. A szárny egy méter mélyen vágódott a földbe, és elvágta a falu vízvezetékét. Az égő törzs megrongált három házat, de nem sérült meg senki.

Sajnos írásos emlék nincsen, de még vannak olyan helyiek, akik emlékeznek erre a légi-katasztrófára.

A B-24-es repülőgép szárnyának egy darabjai helyi helytörténeti múzeumban találhatóak.

1991. május 30-án a pilóta visszalátogatott Öcsödre. 1990. május 30-án Bobot és feleségét virággal köszöntötte a városháza előtt Molnár Bálint akkori tanácselnök, a helyi újság-, és tv riporterekkel körbevéve.

Az Arany János sor és a Rákóczi Ferenc utca kereszteződésében lévő (nagyszüleim) háza az égő repülőgép daraboktól leégett. Szerencsére nem volt otthon senki sem. A nagymamám Békésszentandrásra ment gyalog, hogy Mária lányának kenyeret vigyen. Amikor a robajt hallotta visszanézett és a felcsapó lángokból arra következtetett, hogy a mi házunk ég, hiszen mi két házzal távolabb laktunk.

Emlékezett vissza Kóródi Erzsébet,