"Helytörténetünk tanúi."
Hártó Balázs
Ha az elmúlt 20. század helyi történéseit akarjuk feltárni, akkor számomra az volt a legfontosabb, hogy azok azemberek, akik több évtizedet megéltek, miképpen látták és hogyan emlékeznek a múltbeli eseményekre. Különösenakkor érdekes és értékes a múltidézés, ha a sors hosszú életet, jó egészséget és tiszta emlékezőtehetséget adott azembernek. Ez a szándék vezetett el Hártó Balázs bácsihoz, aki már az első találkozás alkalmával is barátságosan fogadott. Kedvesen invitált a kertes családi házba, ahol aztán a konyhában ültünk le beszélgetni. Könnyedén mesélte élete történetét, eközben figyeltem az arcát, a szemét, kerestem a több mint 90 év nyomait, de a nagy kor nem volt érezhető, pedig 1921. március 15-én született Mezőtúron.
Balázs az elemi iskolát a református központi iskolában kezdte, ahol 4 évet járt, tanítói Nóbik Lajos, Gy. Szabó László és Mészáros Gyula voltak. Az 5-6. osztályt a Szász iskolában végezte, ahol Ádám Zsigmondné Garaguly Irén volt a tanítója. A 7-8. osztályt később, a Kossuth úti iskolában végezte el dolgozók esti tagozatán 1961-62-ben.
"Édesapám Hártó Balázs 1891-ben született, csizmadia volt, aki a saját lakásában dolgozott. 1913-ban vonultbe katonának Kézdivásárhelyre a huszárokhoz, de a család könyörgésére áthelyezték Békéscsabára a 2. honvédgyalogezredhez. A háború kitörése ott érte, társával, a mezőtúri Dézsi Bálinttal együtt végig harcolt 1918-ig tizedesi rangban. Ott volt Szerbiában, Galíciában és Olaszországban is. Az orosz fronton az én későbbi tanítóm, Nóbik Lajos volt a parancsnoka. Édesapám 1919-ben tért véglegesen haza, és 1961-ben halt meg."
Az édesanyja Sztankó Lídia (1901-1971) volt, aki férjével három gyermeketnevelt: Balázs fiuk után született Ilona (1924) és Katalin (1934). A szülőkmélyen vallásosak voltak, erős erkölcsi nevelésben részesítették gyermekeiket,és ők attól sosem tértek el.
Az iskola befejezése után az akkori gyakorlatnak megfelelően cselédként dolgozott, kanász, kisbéres volt. Ez az időszak 17 éves koráig tartott, amikor inasiskolába kezdett járni. Cipésznek tanult, de nagyon nem szerette, mert hentes vagy pék akart lenni, ám édesapja akarata erősebb volt. Az inasiskola elvégzése után 1940-ben felment Pestre, de a szakmájában nem alkalmazták, ezért kocsis lett.
1944-ben végleg visszajött Mezőtúrra, ebben az évben vált el az első feleségétől, akivel 1941- ben kötött házasságot.Egy közös gyermekük született 1942-ben, Balázs. 1952-ben nősült újra, felesége Székely Zsuzsanna lett, akivel 59évet éltek boldog házasságban. Három gyermekük született: Zsuzsanna (1953), Róza (1954) és Sándor (1955).
"1953-ban a mezőtúri Alsóvízközi Tangazdaságba kerültem, innen mentem át Szarvasra, ahol mezőgazdasági öntözésitechnikus szakmát tanultam, azonban nem ezen a területen dolgoztam, hanem az állattenyésztési ágazat sertéstelepén 1981-ig, amikor nyugdíjba mentem. Az 1970-es évek elején Pestről jött hozzánk egy állatfelvásárló, akimangalicafajtákat keresett. Megkérdezte tőlem, miről ismerem fel ezt a fajtát. Mondtam neki, hogy az orra karimája és a körme fekete, szőre gyaluforgácsszerű göndör, a farka vége bojtos és fekete. Utána még beszélgettünk, és megkérdezte tőlem, tudom-e, hogy ki akarják irtani ezt a fajtát. 'Majd visszasírjátok még!' – tette hozzá a felvásárló. Az 1970-es évek közepén valóban teljesen felszámolták a mangalicaállományt.A tangazdaságban Hejes Endre volt az igazgató, és mindennek kellett ott lenni, nem csak jó gazdasági eredményeknek: volt szocialista brigád, focicsapat és önkéntes tűzoltóegység is. A brigád 1957-ben alakult, az én ötletem volt, hogy Petőfi Sándor nevét kapja. Engem választottak vezetővé annak ellenére, hogy nem voltam párttag, a végzett munkám alapján javasoltak erre a tisztségre."
Szerencsére fényképek is maradtak ebből az időszakból. Kérésemre Balázs bácsi felállt az asztaltól, egyenes testtartással, határozott lépésekkel átment a szomszédos szobába, ahonnan rögtön hozta a fotóalbumot, és elém tette. A képekről kérdeztem, és úgy sorolta a neveket és az évszámokat, mintha olvasta volna.
1976-ban került a református egyház presbitériumába. Perjési Sándor javaslatára 1995-ben főgondnokká választották, amely tisztet 10 éven keresztül töltötte be, és 2005-től tiszteletbeli főgondnokként a mai napig is minden összejövetelen részt vesz. Az egyház belső szervezetéről túlzott szerénységgel beszélt.
"Az egyház vagyonát vissza kellett szerezni Karcagról! Ez volt a legfontosabb ügyem. Az ókönyvtár anyaga ésmás értékes tárgyak kerültek vissza. Jelentős lépés volt a presbitérium részéről a harangok újraöntése is 1988-ban.Ebben a munkában is sokat segítettem: a régi harangokat a toronyban kellett darabokra összetörni, mert csak így tudtuk lehozni őket. A harangok darabjait Farkas Ferenc, a téglagyár igazgatója szállította el Őrbottyánba, ahol 1988-89 folyamán Gombos Lajos harangöntő mester újraöntötte őket.
Sok változás történt az elmúlt 40 évben: a presbitérium létszáma folyamatosan csökken, jelenleg már csak 20-an vagyunk."
Mezőtúr életében is jelentős változások történtek 1945 után, és az emlékezet sokféle képet megőrzött. Nagy jelentőségű esemény volt 1956 forradalma, amely máig feldolgozatlan a várostörténetben.
"Voltak itt is szervezkedések és intézkedések, de ezektől én távol tartottam magam. A főtéri szovjet emlékmű lerombolását sok érdeklődővel együtt az utcáról figyeltük. A tűzoltóság parancsnoka és a helyettese adott segítséget, eszközöket a bontáshoz, de nem bírtak vele. A parancsnok valamilyen Nagy volt, a keresztnevét nem tudom. A forradalom leverése után bevitték a rendőrségre, kihallgatták és onnan ismeretlen helyre vitték. Távollétében 1957-bennevezték ki az új parancsnokot. Sok embert kerestek meg ezután, de engem ekkor sem tudtak beszervezni. Tartottam hűségemet az egyházhoz és a hitemhez."
Négy alkalommal kerestem fel Balázs bácsit, ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy sokkal több időt kellene a beszélgetésre szánni, mert e néhány találkozás nem elegendő az ő gazdag életútjának feltárására. Megható az erős hite, amely az utolsó beszélgetésünk végén megnyilatkozott: "Nem akarnak elengedni a presbitériumból, de nincs is ilyen szándékom, mert szeretném megérni a 100. évet."
